Bartók: A kékszakállú herceg vára

A kékszakállú herceg vára Bartók Béla egyfelvonásos operája, amelyet 1911-ben komponált, Balázs Béla misztikus, szimbolista mesedrámájára. A mű középpontjában Kékszakállú és felesége, Judit lélektani drámája áll, amely egy sötét vár termeinek sorra megnyitásán keresztül bontakozik ki. A hét ajtó mögött a herceg múltjának, hatalmának, érzelmeinek és titkainak jelképes képei tárulnak fel. A zene erősen motivikus, népzenei ihletésű fordulatokkal és modern, disszonáns harmóniákkal teremt feszült, baljós atmoszférát. Bartók gazdag hangszerelése szinte filmszerűen festi meg a termek színeit: a kincstár aranyfényét, a kert ragyogását vagy a könnyek tavának hideg csillogását.

Az opera alapkérdése a másik ember megismerhetősége és a feltétlen szerelem ára. Judit minden ajtót ki akar nyitni, hogy teljesen birtokolja Kékszakállú lelkét, ám ezzel fokozatosan elpusztítja a köztük lévő titok varázsát. A hetedik ajtó mögött a herceg korábbi feleségei jelennek meg, akik nem halottak, hanem örök alkonyi állapotban élnek tovább, mint Kékszakállú múltjának részei. A mű végén Judit is közéjük kerül, a vár pedig sötétségbe borul. A darab 1918-as bemutatója után lassan vált a 20. századi operairodalom egyik kulcsfontosságú alkotásává. Ma a magyar zenei modernizmus emblematikus műveként tartják számon, amely egyszerre népmesei, pszichológiai és filozófiai mélységű.